Emlékek, életünk kis darabkái, melyek néha elÅ‘törnek a semmibÅ‘l, nem szépÃthetjük, nem felejthetjük Å‘ket. Belénk ivódnak és szerves részünkké válnak, mosolyra vagy épp könnyekre fakasztanak bennünket. PozitÃv emlékeinket szeretjük újra és újra átélni, de mivan azokkal az emlékképekkel, amiket jó mélyen elrejtünk tudatunk egy titkos kamrájába? A negatÃv emlékek is ott vannak, várnak és néha váratlanul elÅ‘bukkanak pedig inkább elfelejtenénk, meg nem történtnek nyilvánÃtanánk, eltakarnánk Å‘ket.
Sokszor nehéz megállapÃtani, hol húzódik a határ vagy egyáltalán húzódik- e határ az emlékezés és felejtés között, vagy teljesen elmosódik. Azt viszont biztosan kijelenthejük, hogy mindkét esetben fontos szerepet játszanak az érzelmek.
Sorozatomban, olyan helyszÃnekre mentem el és örökÃtettem meg, melyek láttán hangokat hallok. Barátok- ellenségek, gyÅ‘zelmek- vereségek, fájdalom- félelem, vidám és keserű élmények sorai ezek. A fehér lepedÅ‘vel elfedést, elrejtést, eltakarást akarok jelképezni. Minden emlék intim és személyes minden egyes embernek. Fotóimon rámutatok emlékeimre, de mégsem akarok beszélni róluk.
Memories, little pieces of our lives that sometimes erupt out of nowhere, we can’t make them better and we can’t forget them. They become an integral part of us, make us smile or sometimes they make us tear up. We like to experience positive memories over and over again, but what about those memories which we hid deep down in the secret chamber of our consciousness? The negative memories are also there waiting and sometimes they unexpectedly erupt although we would much rather forget them, undo them and hide them. Often times it’s difficult to tell where the boundaries are. Is there a line at all between remembering and forgetting, or is it completely blurred? We can certainly say that in both cases emotion plays an important role.
In my series I visited and captured places, that mean a lot to me and often I feel like they talk to me. Friends- enemies, winnings- defeats, pain- fear, they are consequences of happy and bittersweet experiences. With the white sheet I want to symbolize masking, hiding and concealing. Every memory is intimate and personal to each and every one. On my photos I point out the memories, but I don’t want to talk about them.
